Az életet élni kell, mert az élet szép! - Egypercesek az életről

Volt tavaszias és télies. Volt napos, ködös, szeles, felhős, borús, havas, esős. Volt könnyes és mosolygós. Volt könnyű és volt fájdalmas. Voltam friss és voltam nagyon fáradt. Volt sétálós, és hajnalban buszhoz futós. Volt amikor késett a vonat, és volt amikor kimaradt egy busz. Volt tűszúrásos, és eredményre várós. Volt olvasós és gondolkozós. Volt zenehallgatós,… Tovább »

Kedves Családom, Barátaim, Ismerőseim! Egyenként nem megy, de így együtt mindenkinek szeretném megköszönni a sok-sok rámgondolást, a kedves szavakat,a jókívánságokat!Olyan volt a mai napom is, mint az elmúlt év. Volt benne könny, bánat és sok-sok szeretet és nevetés! Látom, hogy lehetünk egymástól távol vagy közel, az hogy gondolunk-e egymásra nem ezen múlik. Egy telefon a… Tovább »

Ha ma egy “normális” nap lenne, akkor reggel kokárdát tűztünk volna, és izgatottan készültünk volna az iskolában a március 15-i megemlékezésre. Ehelyett türelmetlenséget látok magam körül, indulatokat, félelmet, tehetetlenséget, olykor dühöt. És persze látok, türelmet, törődést, egymásra figyelést, rengeteg szeretetet, ami a legváratlanabb módon, helyzetekben és irányból érkezik. Gyerekeket látok, akiknek a szülei kórházba kerülnek,… Tovább »

A nap süt, de a lelkem most fáradt. A tavaszra nevetek, de belül gyenge vagyok.Ha megszólítasz mosolygok, de a szememben lehet, hogy könny csillog. Ha bízol bennem, ha hozzám fordulsz, erőt és biztatást adok.Meghallgatlak, a kérdéseidre válaszokat és megoldást kutatok.De belül, mint egy riadt kisgyermek, olykor hangosan zokogok. Kérlek, néha csak várj csendben, amíg válaszolni… Tovább »

Amikor hirtelen igazi téli hideg lesz.Amikor a peronon állva megtudod, hogy a mindennapi vonatod a “mai napon nem közlekedik, megértésüket köszönjük”.Amikor, ami este még vizes volt, az most jeges.Amikor lassan totyogsz a jeges járdán, mint a pingvin. Amikor zoknit húzol a csizmádra.Amikor átfagyva beérsz az iskolába.És a gyerekek lelkesen mesélik az élményeiket!– Képzeld, az autónk… Tovább »

A reggelekben a találkozásokat szeretem. A szavak nélküli összemosolygásokat, a magyarázat nélkül is érthető összenevetéseket. Van egy kisfiú, aki minden reggel pontosan egy mondatot mond nekem. Se többet, se kevesebbet. Ezt úgy, hogy nem áll meg, még csak le sem lassít. Menetközben mond egy mondatot, miközben megejtjük a reggeli kézfertőtlenítést. Hol magáról oszt meg valamit,… Tovább »

Ez az év más volt, mint ami megszoktunk. Ezért úgy határoztam, az én újévi jókívánságom is eltér az eddig megszokottól. Én azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg a saját boldogságát. Azt az utat, ami az övé. Ne akarjunk mindenáron valaki után menni, mert nem biztos, hogy a mi utunk is arra vezet.Azt kívánom, hogy tanuljuk… Tovább »

2020! Hoztál könnyeket, hoztál nevetést. Hoztál bánatot, hoztál örömet. Hoztál fájdalmat és sok-sok csodát. Megtanultam hallani a csendet. Megtanultam türelmesnek lenni. Megtanultam, hogy lehet figyelni egymásra a távolból is. Megtanultam, hogy mennyit ér egy-egy elmondott vagy leírt szó. Megtanultam, hogy a segítség gyakran nem onnan jön, ahonnan várjuk, hanem sokkal gyakrabban onnan, ahonnan nem is… Tovább »

Ahogy telik az életünk könyve, minden évben másképp várjuk a karácsonyt. Attól függően, hogy éppen mi került a könyvünkbe, más és más lesz fontos a karácsonyban is. Bár azt hiszem, valójában az életünkben változnak a fontossági sorrendek, és ez hat az ünnepnapokra is. A karácsony attól különleges, hogy úgy ünnepelhetünk, hogy a világ is lelassít… Tovább »

Képes vagy minden napra úgy tekinteni, hogy ajándékba kaptad? Akkor is, ha hajnalban csörög a vekker? Ha fáradt vagy? Ha esik az eső? Ha semmi nem úgy alakul, ahogy eltervezted? Észre tudod-e venni a szépet, akkor is, ha minden szürke, ha éppen fáj, vagy csak rossz kedvű vagy?  Lásd meg, hogy amikor reggel felébredsz, újabb… Tovább »

Fél éve ebben a kertben pihenek meg, amikor “erre járok”. Fél éve ez a kert a békét, a nyugalmat jelenti nekem. Igazán megszerettem. Bár már november van, minden alkalommal megkapom azt a csodát, hogy a padon ülve gyönyörködhetek benne.Fél év az életünknek csak egy kicsi része, mégis ennyi idő alatt rengeteg minden történhet.Ebben a fél… Tovább »

“A legszebb nap? A ma.A legnagyobb akadály? A félelem.A legkönnyebb? Tévedni.Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés.A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya.A legjobb tanítók? A gyermekek.A legveszedelmesebb? A rossz kedélyállapot.A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyűlölet.A legszebb ajándék? A megértés, az együttérzés.A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás.A jóleső érzés? A belső béke.A legjobb… Tovább »

Mindig csodálattal nézek a táncosokra. Amikor belekezd az ember, örömét leli benne. Ha jól csinálja, a szenvedélyévé válik. Minden alkalom, amikor táncolhat, örömet okoz neki. Aztán egyre több munkát kell belefektetnie azért, hogy továbbléphessen. És az, amit a külvilág lát, csak a felszín. A felszín alatt pedig ott van a hétköznapok valósága.  Mire egy produkció… Tovább »

“Légy olyan ember… aki észreveszi a hóban kinyíló virágot.Légy olyan ember… aki úgy ad, hogy nem vár viszonzást érte.Légy olyan ember… aki rámosolyog a másikra akkor is, ha nem mosolyognak vissza rá.Légy olyan ember… akinek a panaszánál több a kedves mosolya…Légy olyan ember… amilyen szeretnéd, ha lenne a másik.Légy olyan ember… amilyennek azok látnak, akik… Tovább »

Vannak napok, amikor nem megy.Amikor hiába szorítjuk össze a fogunkat, hiába szorítjuk ökölbe a kezünket, nem megy, amit elterveztünk.Ezek azok a napok, amikről keveset vagy egyáltalán nem beszélünk, de ez is része a történetnek.De talán ezekből a pillanatokból tanulhatjuk a legtöbbet. Elfogadást, alázatot, türelmet. Megtanulni, hogy nem biztos, hogy a mi terveink jók, olykor tudni… Tovább »

“A váróterem tömve, emberek tucatja várja a következő infúziós kemoterápia dózisát. Sok kétségbeesett arc, magány, kiszolgáltatottság és borzalmasan sok várakozási idő, mely idegtépő. Ridegség mindenhol, az emberek közönnyel ülnek és várnak. Kivéve 2 idős nénit, akik mosolyogva beszélgetnek, már-már szinte kacorásznak.A helyzet abszurdnak tűnik, az emberek csak rosszallóan tekintgetnek oda.Mi lehet ennyire boldogsággal teli, mikor… Tovább »

Az elmúlt évek, hónapok, hetek nyomát számos sebhely és seb őrzi rajtam. Vannak láthatóak, és persze láthatatlanok is a lelkemben.A testi sebeket bekötjük, beragasztjuk, a lelkieket mosoly mögé rejtjük. Takarjuk, így védjük a külvilág szennyeződéseitől. És persze nem is nagyon akarjuk láttatni őket, mert így könnyebb. Nincs kérdés, nem kell magyarázkodni. Az elmúlt hónapokban újra… Tovább »

Ez az élet. Csodálatos és gyönyörű! Egyszeri és megismételhetetlen. Minden nap. “Néha szétesik minden, és azt hiszed vége, és akkor döbbensz rá, hogy mindaz, amire vágytál, mindaz, amit kerestél végig ott volt a szemed előtt, de nem láttad, mert nem akartad látni. De már látod, mert már minden olyan egyértelmű, olyan csodálatos, és már mindenre… Tovább »

Ott kezdődik… Az igazi barátság ott kezdődik, ahol az ismerőseid elfordulnak tőled. Ott kezdődik, hogy nem csak akkor akar melletted lenni, mikor mosolyogsz. Ott kezdődik, hogy a magadnak ásott gödör széléről nem nevet ki, hanem kezet nyújt. Ott kezdődik, hogy Ő akkor fog téged támogatni, mikor más hátráltat. Ott kezdődik, hogy a Te sikerednek jobban tud örülni,… Tovább »

Amikor minden „rendben” van, akkor csak sodródunk az élettel, de nem élünk igazán. Amikor valami megakasztja a fogaskerekeket, először nagyon nagyot esünk, és nagyon megütjük magunkat. De innen egész másképp kezd látszani minden. Valahogy színesebbek lesznek a színek, valahogy sokkal szebb lesz az élet, sokkal szebb lesz minden. Lesz, aki félrefordítja a fejét és továbbmegy…. Tovább »

Imagine you’re going about your day, minding your own business, when someone sneaks up behind you… You feel something press up against the back of your head, as someone whispers in your ear. “Sssshhhhh…. don’t turn around. Just listen. I am holding a gun against the back of your head. I’m going to keep it there…. Tovább »

Miért kezdtem el blogot írni? Olyan élethelyzetbe kerültem, amire nem voltam felkészülve. Nem voltak terveim, hogyan éljem túl. Nem voltak útmutatók, hogyan kezeljem. Csak kérdéseim voltak, félelmeim, aggodalmaim.  Volt hitem, tanulni akarásom, és az hogy túl akartam élni. Ez maradt meg nekem. És voltam én. És akkor eldöntöttem, hogy elkezdek írni. Hátha lesz benne olyan,… Tovább »

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Ézsiás 40:31 A sasok nem repülnek a viharban, hanem felszállnak a vihar fölé. Kiterjesztve szárnyaikat a szél felhajtóerejét használják, és nem lefelé, hanem felfelé haladnak. Nem kell engedned, hogy a vihar földre taszítson…. Tovább »

“Drága Uram! Mélyen gyökerező hitre van szükségem. Irányítsd lépteimet minden nap, mely segít, hogy a gyökereim egyre mélyebbre nyúljanak – különösen akkor, amikor életem sérülékeny időszakában bízni szeretnék benned!  Amikor váratlan dolgok történnek. Kérlek, emlékeztess engem arra az igazságra, hogy soha sem felejtkezel el rólam, és soha sem hagysz magamra engem. Figyelemmel kísérsz ebben a… Tovább »

Van, amikor az élet olyan forgatókönyvet ír, amire nem számítottál, és talán úgy érzed, nem is állsz készen. De nem kérdezi meg senki, hogy szeretnéd-e? Eldöntheted, hogy felemelt kézzel megadod magad, vagy elkezded játszani mosolyogva, néha könnyekkel a szemedben. Útitársakkal vagy egyedül. Én úgy döntöttem, lesz, ami lesz, játszani fogok, amíg csak játszhatok. És arra… Tovább »