Kedves Családom, Barátaim, Ismerőseim!
Egyenként nem megy, de így együtt mindenkinek szeretném megköszönni a sok-sok rámgondolást, a kedves szavakat,a jókívánságokat!
Olyan volt a mai napom is, mint az elmúlt év.
Volt benne könny, bánat és sok-sok szeretet és nevetés!
Látom, hogy lehetünk egymástól távol vagy közel, az hogy gondolunk-e egymásra nem ezen múlik.
Egy telefon a munka kellős közepén, egy videóhívás egy másik országból vagy egy szívet melengető hangüzenet, egy nekem választott idézet, vagy egy gyönyörű virágos kép olyan ajándékok, amiket nem cserélnék el semmiért.
Végiggindolva, végigolvasva a köszöntéseket, kirajzolódik az életem minden állomása.
Nagyon jó volt újra végigvenni ezeket az állomásokat, és érezni, hogy az elmúlt 42 évben mindennek helye és célja volt. Minden könnynek és mosolynak, minden fájdalomnak és örömnek. Minden nehézségnek és sikernek, és mindennek amit tanított az élet.
És azt hiszem, bármit is hoz a jövő, ezek már a részemmé váltak. Akárhová megyek, ezeket magammal viszem, hiszen ezek formáltak azzá, aki vagyok.
És boldog vagyok annak, aki vagyok. Sosem szeretnék más lenni.
Ezt a gondolatot pedig egy olyan embertől kaptam, akire emberileg és szakmailag is felnézek, hálás vagyok, hogy ismerhetem!
Azt hiszem, ez egy nagyon jó gondolat a következő évre is!
“Akarod vagy sem, az élet megtanít küzdeni és talpra állni, újra meg újra. Megtanít elfogadni és elengedni, tetszik vagy sem. Az életet nem érdekli, milyen kedved van, rád zúdítja mindazt, amire szükséged van most, és rád bízza, mit kezdesz vele. És minél inkább ellenállsz, annál nehezebb feladatokat állít eléd. Van, hogy kegyetlennek tűnik, de mindig jót akar neked. Nem az ellenséged, hanem a legbölcsebb tanítód. Nem azt mutatja meg, mit láss, hanem azt hogy merre nézz.”
Köszönöm nektek ezt a mai napot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: