Ahogy telik az életünk könyve, minden évben másképp várjuk a karácsonyt. Attól függően, hogy éppen mi került a könyvünkbe, más és más lesz fontos a karácsonyban is. Bár azt hiszem, valójában az életünkben változnak a fontossági sorrendek, és ez hat az ünnepnapokra is.
A karácsony attól különleges, hogy úgy ünnepelhetünk, hogy a világ is lelassít hozzá és ünneplőbe öltözik.
Ebben az évben a legjobban a csendre vágyom. Szeretem, hogy korán besötétedik, és szeretem, ahogy átölel a délutánok-esték csendes sötétsége. Szeretem nézni a karácsonyi fényeket. Nem vágyom a nyüzsgésre, a rohanásra, a kapkodásra. Szeretek csendben ülni és nézni a feldíszített fenyőágat, szeretem, ahogy a gyertya fénye megcsillan a díszeken.
Az ajándékokban a legfontosabb, hogy legyen benne valami személyes, hogy aki kapja, érezze, hogy rá gondoltam.
Lehet, hogy idén kevésbé ragyog a lakás a tisztaságtól, vagy kevesebb energia maradt a konyhai sürgés-forgásra. De a szívemben sokkal több fényt és melegséget érzek a világ iránt.
Az igazi karácsony a szívünkben lakik. És ez a karácsony nem ér véget december 26-án, hanem elvihetjük magunkkal az év minden napjára.
Én ezt kívánom mindenkinek. Hogy az év mindennapjára jusson, maradjon egy kis karácsony a szívünkben.
Kívánom, hogy lehessünk valakinek mi a gyertya lángja a sötétben, valakinek a szivárvány az esőben.
Tanuljunk meg hálásak lenni olyan dolgokért is, melyeket természetesnek veszünk. Hálásnak lenni a szívünk dobbanásáért, a levegőért amit belélegzünk. Hálásak lenni akkor is, amikor ezt gond nélkül megtesszük.
Legyünk hálásak azokért, akikkel együtt lehetünk. Legyünk hálásak azokért a dolgokért, amikben gyönyörködhetünk, és azért, hogy van kivel megosztanunk ezeket.
Legyünk hálásak az emlékekért, a könnyekért, mert a legjobb tanítók.
És legyünk hálásak azért, hogy van kinek hálásnak lennünk.
“Tudod mi a karácsony? Csendben hallgatni, amikor beszél, és megérteni, ha némaságba burkolózik. Megérteni a gyertya táncát és elkísérni az utolsó lobbanásig. Letörölni a könnycseppet, és mosolyra váltani azt, ami képtelennek tűnik. Megfogni a kezet, ami dacosan a zseb mélyen melegszik. Átölelni azt, aki hátrál, és a fülébe súgni, menj tovább. Betakarni egy hideg éjszakán, vagy csupán érezni, ahogy él. Nevetve kikerülni a hópelyhet, és hinni, hogy ismét eljön a nyár. Gyógyszert adni arra, ami fáj, és együtt siratni azt, amire nincs orvosság. Kilátástalan helyzetből erővel felállni, és hitet teremteni, ott ahol már régen veszni látszik. Mert a karácsony a szívedben él. Tegnap is, ma is. És bizony elköltheted a világ minden pénzét arra, hogy majd szép legyen. Amire igazán szükség van, amit adni tudsz, pénzre nem váltható. Sohasem.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: