Az életet élni kell, mert az élet szép! - Egypercesek az életről

Ajándék

Képes vagy minden napra úgy tekinteni, hogy ajándékba kaptad? Akkor is, ha hajnalban csörög a vekker? Ha fáradt vagy? Ha esik az eső? Ha semmi nem úgy alakul, ahogy eltervezted? Észre tudod-e venni a szépet, akkor is, ha minden szürke, ha éppen fáj, vagy csak rossz kedvű vagy?  Lásd meg, hogy amikor reggel felébredsz, újabb… Tovább »

Fél év

Fél éve ebben a kertben pihenek meg, amikor “erre járok”. Fél éve ez a kert a békét, a nyugalmat jelenti nekem. Igazán megszerettem. Bár már november van, minden alkalommal megkapom azt a csodát, hogy a padon ülve gyönyörködhetek benne.Fél év az életünknek csak egy kicsi része, mégis ennyi idő alatt rengeteg minden történhet.Ebben a fél… Tovább »

A legszebb nap

“A legszebb nap? A ma.A legnagyobb akadály? A félelem.A legkönnyebb? Tévedni.Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés.A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya.A legjobb tanítók? A gyermekek.A legveszedelmesebb? A rossz kedélyállapot.A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyűlölet.A legszebb ajándék? A megértés, az együttérzés.A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás.A jóleső érzés? A belső béke.A legjobb… Tovább »

Táncolva élni az életet

Mindig csodálattal nézek a táncosokra. Amikor belekezd az ember, örömét leli benne. Ha jól csinálja, a szenvedélyévé válik. Minden alkalom, amikor táncolhat, örömet okoz neki. Aztán egyre több munkát kell belefektetnie azért, hogy továbbléphessen. És az, amit a külvilág lát, csak a felszín. A felszín alatt pedig ott van a hétköznapok valósága.  Mire egy produkció… Tovább »

Légy olyan ember…

“Légy olyan ember… aki észreveszi a hóban kinyíló virágot.Légy olyan ember… aki úgy ad, hogy nem vár viszonzást érte.Légy olyan ember… aki rámosolyog a másikra akkor is, ha nem mosolyognak vissza rá.Légy olyan ember… akinek a panaszánál több a kedves mosolya…Légy olyan ember… amilyen szeretnéd, ha lenne a másik.Légy olyan ember… amilyennek azok látnak, akik… Tovább »

Vannak napok…

Vannak napok, amikor nem megy.Amikor hiába szorítjuk össze a fogunkat, hiába szorítjuk ökölbe a kezünket, nem megy, amit elterveztünk.Ezek azok a napok, amikről keveset vagy egyáltalán nem beszélünk, de ez is része a történetnek.De talán ezekből a pillanatokból tanulhatjuk a legtöbbet. Elfogadást, alázatot, türelmet. Megtanulni, hogy nem biztos, hogy a mi terveink jók, olykor tudni… Tovább »

A váróterem

“A váróterem tömve, emberek tucatja várja a következő infúziós kemoterápia dózisát. Sok kétségbeesett arc, magány, kiszolgáltatottság és borzalmasan sok várakozási idő, mely idegtépő. Ridegség mindenhol, az emberek közönnyel ülnek és várnak. Kivéve 2 idős nénit, akik mosolyogva beszélgetnek, már-már szinte kacorásznak.A helyzet abszurdnak tűnik, az emberek csak rosszallóan tekintgetnek oda.Mi lehet ennyire boldogsággal teli, mikor… Tovább »

Sebek és sebhelyek

Az elmúlt évek, hónapok, hetek nyomát számos sebhely és seb őrzi rajtam. Vannak láthatóak, és persze láthatatlanok is a lelkemben.A testi sebeket bekötjük, beragasztjuk, a lelkieket mosoly mögé rejtjük. Takarjuk, így védjük a külvilág szennyeződéseitől. És persze nem is nagyon akarjuk láttatni őket, mert így könnyebb. Nincs kérdés, nem kell magyarázkodni. Az elmúlt hónapokban újra… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!