A kezdet – avagy hogyan kezdtem el blogot írni

Van, amikor az élet olyan forgatókönyvet ír, amire nem számítottál, és talán úgy érzed, nem is állsz készen. De nem kérdezi meg senki, hogy szeretnéd-e? Eldöntheted, hogy felemelt kézzel megadod magad, vagy elkezded játszani mosolyogva, néha könnyekkel a szemedben. Útitársakkal vagy egyedül. Én úgy döntöttem, lesz, ami lesz, játszani fogok, amíg csak játszhatok. És arra törekszem, hogy minden szépségét megörökítsem ennek a játéknak! És ez a játék valójában az élet. Ami nem játék, de nekem a “játék” azt jelenti, hogy örömmel, saját elszánásból csinálom. Talán egyszer majd csak emlék lesz már ez az időszak, vagy én leszek emlék 🙂 Azt hiszem, ez nem is fontos. Az élet szép, és az életet élni kell! Hitről, érzésekről, örömökről, kihívásokról szeretnék írni. Talán eleinte inkább csak arról, amit olvasok, és fontosnak tartok megjegyezni. Ezért leírom. magamra vonatkoztatva. Néha talán szó szerint átvéve gondolatokat. De nem plagizálni szeretnék, hanem megjegyezni minden szavát, és beleültetni az életembe. És talán egyszer majd képes leszek, csak úgy magamtól írni. Néha szívesen gondolkoznék együtt másokkal, elfogadom a kritikát. És nem várok semmilyen elismerést. Azt hiszem biztatást sem. Csak írni szeretnék magamnak. És ha valaki még elolvassa, akkor neki is.