Vannak napok, amikor nem megy.
Amikor hiába szorítjuk össze a fogunkat, hiába szorítjuk ökölbe a kezünket, nem megy, amit elterveztünk.
Ezek azok a napok, amikről keveset vagy egyáltalán nem beszélünk, de ez is része a történetnek.
De talán ezekből a pillanatokból tanulhatjuk a legtöbbet. Elfogadást, alázatot, türelmet. Megtanulni, hogy nem biztos, hogy a mi terveink jók, olykor tudni kell elengedni is azokat. Megtanulni, hogy képesek legyünk ilyenkor is felfelé nézni, és észrevenni a felhők mögött a napot!
Mert higgyétek el, hogy a legsötétebb felhők mögött is mindig ott van a nap. És a felhőket egyszer úgyis elfújja a szél.
“Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.” (Ezsaias 40:29)